Eltűnt egy lány

Húszéves volt, értelmes, csillagszemű. A fiatalok pimasz gőgjével szemlélte a világot. Egy mosolyával mindent elért, amit akart. Nagyratörő tervei voltak, meg akarta váltani a világot. Jót nevetett a rokonok megjegyzésén: ez a lány éppen olyan, mint az anyja. Ez nem igaz! Az ő megfáradt, kedvetlen, örökké dolgozó, kedves, öreg édesanyjának soha nem lehetett ilyen mézszínű haja, karcsú dereka.
Aztán eltűnt a lány. Nem hirtelenül, hanem fokozatosan illant el, mint harmat a fűszálról. Asszony lett, aztán egy szőke kislány édesanyja. Teltek-múltak az évek.Szeme már nem csillogott olyan fényesen, dereka megvastagodott, haja megfakult, ujjait ízületi fájdalom görbítette. Amikor tükörbe nézett, rémülten kereste a mézhajú, pimaszul mosolygó arcot. Örökre eltűnt. Szerencsére nem vette észre lánya gúnyos kis mosolyát, amikor az ismerősök azt mondták : mennyire hasonlítasz a mamádra!

-Réz-


Ezt az írást most találtam és nagyon tetszik :)